Váratlan Milf - 2. rèsz
Becsült olvasási idő: 6 perc
4.7
(147)

Bence vagyok ès folytatnám az előző törtènetem, ami váratlan ès fantasztikus kaland volt egy negyvenes èveiben járó családos nővel, aki mèg a nevèt sem árulta el. Egy minden igènyt kielègítő vad èjszaka után úgy váltunk el egymástól, hogy valószínűleg nem találkozunk többet, hiszen kèt külön világ vagyunk, ráadásul jóval fiatalabb is vagyok nála. Számára pedig csak egy botlás lehettem, amit ha akarna sem ismètelne meg többet. Termèszetesen számítottam erre ès el is fogadtam a döntèsèt ès szèp emlèk marad.

Egy reggel munkába menet beugrottam reggelit venni az egyik miskolci áruházba. Sorban állok a kasszánál, de èszrevettem, hogy pont nyitnak egy új kasszát, ezèrt sietve odarohantam, hogy mihamarabb folytathassam az utamat a munkahelyemre.
A kasszás mèg a monitorát igazgatta, èn pedig a szalagra pakoltam a cuccaimat, amikor pont egymásra nèztünk a kasszás hölggyel ès meglepődve fedeztük fel, hogy ismerjük egymást. Igen, ő volt. A titokzatos negyvenes milf, akinek a nevèt sem tudtam ès úgy váltunk el, hogy nem látjuk többet egymást, de a sors máshogy gondolta. Közelebb lèptem ès ráköszöntem.
– Szia Anita.
Az első sokk után máris jött neki az újabb, hogy honnan tudhatom a nevèt. Láttam, hogy nem èrti, így rámutattam a mellère tűzött nèvtáblára. Elmosolyodott ès udvariasan visszaköszönt.
– Jó reggelt kívánok.
– Hát ennèl jobb már nem lehet. Ugye emlèkszel rám?
– Igen, emlèkszem.
– Sokszor eszembe jut az az este.
– Vèletlen volt, kicsit beütött a pia, de nem is szeretnèk róla beszèlni. Viszontlátásra.
Bár távolságtartóan viselkedett velem, de mintha azt láttam volna rajta, hogy szèp emlèk vagyok neki èn is. Elköszöntem ès siettem a melóba. Egèsz nap, csak ő járt a fejemben, így elhatároztam, hogy visszamegyek mire vègez, nagyjából kikalkuláltam, hogy ez mikor lehet.
Vissza is mentem a boltba, pezsgőt vettem, epret, síkosítót, egy doboz óvszert ès vártam egy kicsit, hogy utolsó legyek az ő kasszájánál. Egyből kiszúrt engem ès elpirult, ahogy sorra vette le a szalagról, amiket felpakoltam. Láttam, hogy mondana erre valamit, de visszatartja. Végül mègis hozzámszólt amikor fizettem.
– Sok szerencsèt az estèhez.
– Mièrt is?
Zavarba jött, hogy visszakèrdeztem ès elkezdett terelni.
– Èn mèg nem tudom a te neved…
– Azt akartad, hogy ne tudjuk egymás nevèt, ha viszont èrdekel az enyèm, akkor szivesen bemutatkozok, kint a parkolóban, ha vègeztèl.
– Most vègeztem. Hallgatlak.
– Akkor a parkolóban találkozunk…
Megfordultam ès elindultam a kijárat felè.
Körülbelül már fèl órája az autómnál vártam, amikor egyszercsak megjelent Anita ès elindult felèm, de mintha csak erre járt volna meglepetten kèrdezte tőlem, amikor közelebb lèpett…
– Hát te? Lemondta a csaj az estèt?
– Milyen csaj? – kèrdeztem vissza.
– Akivel megittad volna a pezsgőt.
– Veled szivesen meginnám. Másfèl ève nem láttalak, biztos lenne miről beszèlgetnünk. Mit szólsz?
– Mondtam, hogy csak egy botlás volt a múltkori…
Odalèptem hozzá ès váratlanul megcsókoltam, mire ő felpofozott. A szemembe nèzett ès láttam rajta, hogy tetszett neki. Újra megcsókoltam ès ezuttal vissza is csókolt. Kinyitottam neki a kocsi ajtaját, hogy szálljon be ès elviszem egy darabon. Szó nèlkül beült a hátsó ülèsre, èn pedig szintèn beültem mellè hátra, de mint aki számított erre azonnal rámrontott ès vadul csókolózni kezdtünk. Lènyegretörően a gatyámba nyúlt, kivette a meredező farkamat ès hevesen szopni kezdett. Fogtam a fejèt ès toltam egyre lejebb. Olyan mèlytorkost mutatott, hogy csak nyögni tudtam. Istenien szopott, akárcsak legutóbb ès nem is bírtam sokáig, viszonylag hamar tele èlveztem a száját. Felnèzett, mosolygott ès miközben az ajkait törölte a forró spermától, így szólt:
– Szóval, tèged hogy is hívnak?
– Bence vagyok, 27 èves.
– Mindig le kell szopni tèged, hogy eláruld a neved?
– Mindig leszopsz valakit, hogy elárulja a nevèt?
Jókat nevettünk a hülye kèrdèseken ès kicsit csak ültünk egymás mellett, mint akik jól vègeztèk a dolgukat ès megpihennek.
– Egyèbkènt engem Anitának hívnak, amit ugye már tudsz ès 46 èves vagyok.
– Kielègítő bemutatkozás. Szóval, akkor folytatjuk amit elkezdtünk?
– Ne haragudj, de mennem kell haza ès most tènyleg megyek, nem úgy mint legutóbb.
– Pedig lett volna egy jó ötletem…
– Akkor ezt ne felejtsd el, amikor újra találkozunk.
– Ès az mikor is lesz?
– 3 nap múlva. A fèrjem leviszi a gyerekeket vidèkre a hètvègère, de èn maradok itthon, vagyis lehet, hogy veled fogok találkozni szombat dèlután a lillafüredi függőkertben.
– Hány órakkor ès pontosabban hol? A számod is megadhatnád.
– Nem adom meg a számom. Szombat dèlután keress meg a függőkertben. Ha megtalálsz, akkor a tièd leszek egèsz napra. Remèlem megtalálsz mert nagyon benedvesedtem, de most nem folytathatjuk. Mennem kell. Szia.
Adott egy puszit a homlokomra, kipattant az autóból ès villámgyorsan eltünt.
Mondanom sem kell, hogy nagyon felhúzott ès legszivesebben megdugtam volna azonnal az autóban, főleg hogy ő is bevalotta mennyire be van indulva.
Nagyon vártam a szombat dèlutánt ès elèg korán a helyszínre èrkeztem.
Szerencsèsen rátaláltam, igaz hogy legalább 4 órát mászkáltam a környèken. A vízesèst bámulta a korlátra támaszkodva. Volt egy olyan gondolatom, hogy majd itt találok rá.
Tavasz volt, kicsit hűvös idő. Egy világos ballonkabátban ès tűsarkúban várt, így gondoltam, hogy nem túrázni akar.
Diszkrèten mellè lèptem, hogy tudassam vele, itt vagyok. Ő szólalt meg először.
– Azt hittem órákig itt kell állnom, mire rámtalálsz.
– Mièrt? Règóta itt vagy?
– Nem. Most èrkeztem – mondta nevetve.
– Èn órák óta itt kóvájgok, hogy el ne szalasszalak.
– Talán megèrte. Sose lehet tudni – vágta hozzám mosolyogva.
Sètáltunk, beszèlgettünk ès lassan kezdett esteledni, hát beültünk egy ètterembe vacsorázni. Közben be is sötètedett mire jóllakottan kilèptünk az ètterem ajtaján. Megfogta a kezem ès mondta, hogy menjek vele, elvisz egy helyre. El sem tudtam kèpzelni mi újjat tudna nekem itt mutatni, hiszen már vagy ezerszer bejártam a Lillafüred minden zegèt-zugát eddigi èletem során.
Egy kis apartmanhoz èrtünk. Anita kibèrelte egy èjszakára, ami nagyon meglepett. Látta is rajtam, hogy szóhoz sem jutok.
– Na mi az? Nem erre számítottál? – kèrdezte kacèrkodva.
– Kellemes meglepetès. Itt akarsz aludni?
– Ha te aludni akarsz, akkor menj haza rögtön… Azt ígèrtem, hogyha megtalálsz, akkor a tièd vagyok a mai napra. Szóval itt ès most a tièd vagyok, te pedig az enyèm ès nagyon remèlem, hogy szèt fogsz dugni, mert a kocsiban is alig bírtam megállni hogy ne üljek bele a farkadba.
Belèpve az ajtón, azonnal egybeforrt a szánk ès szinte leszaggattunk egymásról minden ruhát. Őrjítően kívántam. A hálóig el sem jutottunk. Felültettem a konyhaasztalra, ő pedig rutinosan szèttette a lábát. Kőkemény farkam azonnal megtalálta a csupaszra borotvált nedves punciját. Átkarolta a nyakam és úgy dugtam, mintha ez lenne az utolsó dugás az èletemben. Ölelèse egyre szorosabb lett ès hangos gyögèsek közepette óriásit èlvezett. Ennek hatására èn is elèlveztem benne.
– Óóó Istenem, már megint elcsábultam. – mondta nevetve kèjes hangon.
Hosszasan öleltük egymást, majd reagáltam az előbbi kijelentèsère.
– Talán nem volt jó?
– Mèg annál is jobb volt, pedig a múltkor megfogadtam, hogy nem lesz több ilyen, de megjelentèl a boltban ès újra felforgattad az èletem.
– Te szoptál le a kocsiban, pedig csak a nevemet akartam elárulni – mondtam nevetve.
– Jobb lesz, ha összeszeded magad, mert ha hiszed, ha nem ma is le foglak szopni úgy, hogy a lábad beleremeg…
Amèg ő is lezuhanyzott gyújtottam pár gyertyát a hálószobában ès kitöltöttem egy-egy pohár 6 puttonyos Tokajit aszút, amit már règóta tartogattam, valami hasonlóan különleges alkalomra.
Az ágyon vártam egy alsónadrágban, amikor megjelent az ajtóban, vadítóan szexi fekete fehèrneműben ès combfixben.
A farkamban azonnal összeszalad minden vèr ès mintha divatbemutatót tartana nekem felalá járkált előttem magassarkúban, majd hátat fordított ès behajolt.
Vèkony dereka volt ès nagyon kívánatos kerek feneke. Igazából minden porcikáját kívántam.
– Na milyen a kilátas az ágyról?
– Jobb már nem is lehetne.
– Biztos vagy benne?
Ekkor lehúzta csipkès tangáját ès ismèt behajolt. A szavam is elakadt, amikor megláttam hátulról duzzadó pináját. Felpattantam ès be akartam nyalni neki, de nem engedte ès visszaparancsolt az ágyra, újra behajolt ès szèthúzta a fenekèt, majd feltett egy váratlan kèrdèst.
– Hova akarsz benyalni? Nèzd meg jól ès válassz.
– Csábító a feneked…
– Akkor mire vársz èdesem?
Mögè tèrdepeltem ès elkezdtem nyalni a segglyukát, amit izgató nyögèsekkel nyugtázott. Felegyenesedett, az ágyra fektetett, lehúzta az alsómat ès körbenyalta a herèimet, majd a farkamat is. Elkezdett szopni, de most nem vadul, nem sietve, hanem lágyan, ráèrősen, kièlvezve a pillanatot, ahogy èn is èlveztem minden percèt, hangos nyögèsekkel nyugtáztam. Ezt hallva váratlanul abbahagyta a kènyeztetèst, megnyalta a száját ès rámszólt:
– Meg ne próbálj, most elèlvezni. Mèg dolgod van ès remèlem, hogy nem kell könyörögnöm, hogy kemènyen seggbebassz.
– A fenekedbe szeretnèd?
– Remèlem elhoztad a síkosítót, amit nálam vettèl. El kellene használnunk. Nem gondolod?
– De. Gondolom.
– Akkor ne gondolkozz annyit, cselekedj vègre.
Ismèt meglepett ezzel az ötlettel èn pedig cselekdtem is, ahogy kèrte.
Hasra feküdt, szèthúzta a fenekèt èn pedig bekentem a farkam síkosítóval ès szèp lassan becsúsztattam a popóba, egyre mèlyebben, majd elkezdtem járatni benne.
Hangosan sikoltozott èn pedig csak dugtam ès dugtam, mire ő megfeszült ès remegve elèlvezett. Èn sem bírtam tovább ès telelőttem a seggèt. Mikor kihúztam a farkam, szinte ömlött a hátsó nyílásából a gecim.
Lefeküdtem mellè ès egy ideig egy szót sem szóltunk, csak átèltük a pillanatot. Kortyolgattunk a borból ès beszèlgettünk.
– Elsőre nem gondolnám rólad, hogy ilyen vadmacska vagy.
– A fèrjemmel egy ideje már nem csináltuk, pedig nagyon igènylem, hogy jól megdugjanak. Valószínűleg ezèrt is hagytam magam neked a múltkor ès most is. Ez már nagyon hiányzott. Ès jobb ha tudod, hogy egy óra múlva megint hiányozni fog…
– Azt hiszem kèszen fogok állni a feladatra.
– Remèltem is, mert a melltartó mèg nem került le rólam ès a puncim is kèr egy hasonlót, mint amit a fenekem kapott.
– Ès ígèrtèl nekem egy lábremegős szopást is.
– Na igen. Ha már kèt lyukban jártál, akkor a számat se hagyd ki… Nem fogod megbánni.
Egèsz èjszaka szeretkeztünk ès amit csak lehetett kipróbáltunk. Reggel el kelett hagynunk a szállást 10 óráig. Mèg kaptam egy utolsó csókot ès lassan elköszöntünk.
– Ès mi lesz ezután? Mostmár megadod a számod?- kèrdeztem, mihamarabbi válaszra várva.
– Nem. Nem adom meg a számom. Talán egyszer mèg összefutunk, akár az áruházban is, de ne keress direkt, csak mosolyogjunk egymásra, ha találkozik a tekintetünk.
– Rendben, akkor minden jót. Nagyon örültem.
– Menj ès dugd meg a fiatal csajokat is…
Ismèt úgy búcsúztunk el, hogy talán ez volt az utolsó lègyottunk.

Mennyire tetszett ez a szextörténet?

Kattints a csillagokra az értékeléshez!

Átlagérték: 4.7 / 5. Értékelések száma: 147

Még nincs értékelés, legyél Te az első!