"Kozmikus" szeretkezés - a Kaland az öcsémmel befejező része
Becsült olvasási idő: 4 perc
4
(48)

Első szexuális élményemet 16 éves koromban szereztem, szégyen-nem szégyen, az akkor 18 éves nővéremtől. Azóta is vegyes érzések fűznek ehhez az esethez, egyrészt erkölcstelennek tűnik, másrészt örömmel tölt el, hogy a tőlem tapasztaltabb nővérem avatott be, miközben láthatólag nekem is sikerült örömöt okozni neki egyszeri együttlétünk során. Ma is hálával gondolok vissza rá, amiért kielégítette iránta érzett kamaszvágyaimat, úgy, hogy ő is kielégülést nyert általam, mert utólag visszagondolva úgy tűnt, akkoriban titkon ő is vágyott rám.
Több mint 10 év telt el azóta, már a 30-as éveinkben járunk, máshol élünk, és az eltelt évek során csak ritkán találkoztunk. Ilyenkor titkos kalandunkat sosem emlegettük fel. Én egyedül élek, nővérem férjhez ment, de miután nem sikerült jól a házassága, egy éve elvált férjétől. Mivel gyereke nincs, úgy döntött, egy távoli városba költözik, hogy ott kezdjen új életet. Útja átvezetett a városon, ahol élek, és megbeszéltük, hogy meglátogat, nálam alszik, majd másnap folytatja utazását.
Dél körül érkezett, és mivel ebben az évben korán érkezett a szokatlanul meleg tavasz, az áprilisi, délutáni napfényben kimentünk sétálni az óvárosba. Kávéztunk egy olaszos kávéház teraszán, és elmesélte mik történtek vele az elmúlt időszakban. Fantasztikusan nőiesen nézett ki elegáns öltözetében, alakján nem fogtak az évek, haját újra hosszan hordta, mint otthon lánykorában, csak szép barna szeme megszokott pajkos pillantása kapott valami érdekesen keserédes árnyalatot, mióta utoljára láttam. A napfényes, szűk utcákon sétálva, fejét időnként vállamra hajtva belem karolt, a járókelők azt hihették, szerelmespár vagyunk, időnként mintha irigy-elismerő férfipillantásokat éreztem volna magamon.
Miután hazamentünk, összeütöttem egy gyors, bár az alkalomhoz illően igényes vacsorát, ezalatt visszavonult úgymond kicsit rendbe szedni magát. Hosszú, testhezálló, vékony fekete ruhában jelent meg újra, alig tudtam levenni szemeimet a dekoltázsról, mert úgy tűnt, nem vett fel alá melltartót. A magasan felvágott szoknyarész mentén elő-elővillant formás lába. Megvacsoráztunk a szokatlanul meleg este miatt nyitva hagyott ablaknál álló asztalnál, megittunk egy kis bort hozzá, és hallgattuk a város távoli, esti moraját. Később meggyújtottam egy díszmécsest a nappali kisasztalán, és egy pohár brandyvel a kezünkben a süppedős kanapén ücsörögve könnyedén csevegtünk erről-arról. Feltettem egy régi lemezt, amiről érzelmes, 60-as, 70-es évekbeli francia számok szóltak csendesen a háttérben. Időnként elgondolkodva nézte a mécses lángját a poharában lévő borostyánszín italon keresztül, és úgy láttam, a válása miatt fokozottan vágyik figyelemre és szeretetre.
Amikor Serge Gainsbourg és Jane Birkin érzéki duója következett – amit annak idején csak “Zsötemnek” ismertünk, és aminek egyes részeit egy városi legenda szerint ágyban, szeretkezés közben adta elő a férfi-nő énekes páros, így szólt: “Táncolj velem erre”. Felálltunk, és egymáshoz simulva ringatóztunk a zene lassú, mély hangjaira. Karjait nyakam köré fonta, szemeiben csillogott a mécses (és talán kicsit a brandy) lángja, éreztem diszkrét parfümillatát. Amikor a szám az emlékezetes “sóhajtozó” részhez ért, mélyen a szemembe nézett és váratlanul megkérdezte: “Mondd, emlékszel még mi volt köztünk egyszer?” “Hogyne emlékeznék” – feleltem, “első tapasztalataimat a nőkről tőled szereztem. De miért jutott ez most eszedbe?” “Tudod” – mondta egy mély sóhajjal, “azóta sem élveztem a szexet senkivel annyira, mint akkor ott veled.” Ilyesmi felismerés részemről is felmerült az utóbbi időkben, lassan rájőve, hogy talán éppen ezért nem találtam meg más nőkkel való kapcsolataimban a teljességet. “Köszönöm, hogy így érzel, boldoggá tesz, hogy ilyen titkos kapocs van közöttünk” – válaszoltam. “Ölelj magadhoz” -suttogta, “ma nagyon szükségem van a közelségedre.” Szorosabban vontam magamhoz, és megcsókoltam félig nyílt, érzéki ajkait. Szinte feltörtek bennünk a félig már elhalványult, részben szándékosan elfeledett egykori érzések. A szám véget ért, és mi már a hálószoba ajtajában ölelkeztünk. Kétségek rohantak meg: Helyes, az amit csinálunk? Már az első sem volt helyes, mégis ezzel élünk azóta is. Nem elég, hogy egykor a testiség vonzalma elsodort bennünket, most már az egymás iránt érzelmek is előtörnek, amik, sejtésem szerint már rég ott lapultak tudattalanunk mélyén. De már nem tudtunk józan ésszel ellenállni, a helyzet forgószélként repített mindkettőnket egy ismeretlen beteljesedés felé.
Amikor a ruhája hátán a zipzárt lehúztam és a ruha a földre hullt, ott állt előttem egyszál, falatnyi, áttetsző bugyiban. Teste az évek folyamán még csak érettebben formásabb, kívánatosabb lett. Telt mellei őrjítően izgatóan emelkedtek és süllyedtek pihegő lélegzetei során. Látván, hogy teljesen elbűvöl a látvány, ami ismét eszembe juttatta a róla alkotott, kamaszkori vágyálmaimat. “Még ennyi év után is vágysz a nővéredre?” -kérdezte tettetett szemrehányással, de rosszul leplezett, várakozó félmosollyal. “Sosem vágytam jobban másra, mint reád. Te vagy a legjobb nő az életemben” feleltem őszintén. “Akkor most újra a tiéd vagyok.” “Félek, hogy már az is maradok.” tette hozzá elcsukló hangon.
Végigsimítottam karcsú derekán és a feszes popsiján fejezve be a mozdulatot, gyengéden az ágyra döntöttem. Végig csókoltam testét tetőtől talpig, és lehúztam róla az ekkorra már érezhetően átnedvesedett bugyit. Belsőcombjait simogattam, majd széttárva azokat, előbukkanó, nedvesen illatozó puncijába fúrtam az arcom. Nyelvem végig kalandozta az alsó, simára borotvált területeket, majd csiklóját nyalogatva, szopogatva, egyik ujjam puncijába, a másikat popsijába dugtam, mert jól tudtam, hogy mindkét dolgot nagyon élvezte annak idején. Nyögve sóhajtozott és lágyan vonaglott, mint azon a régmúlt napon, miközben másik kezemmel feszes mellbimbóit morzsolgattam. Fejemet kezével puncijához szorítva, combjai remegése és csípője önkéntelen rángásai jelezték közelgő orgazmusát. Pár pillanat múlva altestét többször felfelé homorítva, arcát a párnába fúrva tompítva feltörő sikolyait, önmagát teljesen átadva hatalmas élvezet rázta meg, azután lehunyt szemmel, arcán ellazult belső mosollyal a párnára hanyatlott. Simogatva, cirógatva hagytam kicsit pihenni, majd a párnát csípője alá téve azt megemelve, újból széttáruló combjai közzé helyezkedtem. Akkor régen, mint tapasztalatlan kamaszt, ő irányított engem, most úgy éreztem neki van szüksége férfikézre, ami türelemmel adja meg, amit most érzékeny női teste és lelke vár. Úgy gondoltam, az eddigi, kissé pornó jellegű előjátékból elég lesz, éreztem, hogy most inkább vágyik gyengéd odafigyelésre, mint ösztönöktől hajtott, vad szexre. Itt már csak a kölcsönös örömszerzés lehetett a célunk. “Ne siessünk” mondtam, “bár megállíthatnánk most az időt!” “Igazad van” suttogta, “Ma éjjel szeretkezzünk inkább, mint szexeljünk!” És már nem volt szükség szavakra, úgy sem tudták volna kifejezni, azt, amit akkor egymás iránt éreztünk.
Amikor lassan és mélyen belehatoltam, egy darabig mozdulatlanul élveztük, hogy szinte egy testként kapcsolódunk össze. Apró mozgásokkal kezdve indultunk a távoli végkifejlett felé, vigyázva, hogy minél hosszabbra nyújtsuk élvezetünket, ami már nem kizárólag fizikai gyönyör volt, annál inkább egy meditatív jellegű, felsőbbrendű, mondhatni kozmikus élmény. Egyikünk sem érzett eddig ilyet, és most egymásban – talán mert testvérek voltunk, váratlanul megtaláltuk ezt. Nem tudom meddig fonódtunk így össze, itt már nem a vad, érzéki szex vagy a végső, kimerítő fizikai orgazmus volt a cél, maga a minél tovább tartó, szinte időn kívüli egymásba fonódás volt orgasztikus hatású. Miután szándékosan sokára végül fizikailag is elértünk a csúcsra, egymás karjaiban aludtunk el, álmunkban is végtelen hálát érezvén az egymástól kapott, újonnan felfedezett örömökért.
Másnap elutazott.
Mivel továbbra is egyedül szándékoztam élni – most már rádöbbenve arra is, hogy nő soha nem fogja tudni azt a szerepet betölteni életemben, mint a nővérem, és ő sem akart új kapcsolatot – talán érezvén, hogy egy másik férfi már nem tudná megadni neki azt, amit én, megbeszéltük, hogy bár éljük a saját életünket tovább, de évente egyszer találkozunk olyan helyeken, ahol senki sem ismer minket. Ott majd újra egymásba fonódva elevenítjük fel azt az örömélményt, amit az elmúlt éjszaka megtapasztaltunk, és ami ezentúl már mindig mágikus kapocsként köt össze bennünket, tértől és időtől függetlenül.
[A történet a fantázia szülöttje.]

Mennyire tetszett ez a szextörténet?

Kattints a csillagokra az értékeléshez!

Átlagérték: 4 / 5. Értékelések száma: 48

Még nincs értékelés, legyél Te az első!